Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Visszatérő vétkeink /1

Ismerős lehet a kérdés is, hogy „miért”.

Súlyos bűnöknél se jelentsen ez a kérdés beletörődést, belefáradást. Bűneink esetében ez a kérdés nagyon fontos. A bűn, távolságot jelent. Távolról közeledünk Isten Irgalmához, hogy megértsük Őt, és hogy egyáltalában befogadjuk, elfogadjuk mindenestől. Ennek a távolságnak nagyságát, a közeledésünkben fogjuk tudni belátni a mélységeivel együtt. Azokkal a mélységekkel, melyeket önmagukban hordoznak.

Isten Irgalma, nem egy gombnyomásra működő szabadulás, melyhez az adott pillanatban szükséges mélyebb megbánás elég is lenne. A megbánás körül maradandóan rágódva önmarcangolással, másfelé sodródnánk ugyancsak, távol Isten megbocsájtó Irgalmától. A „miértek” nem ezért szólalnak meg bennünk.

A miértek mindig újabb kérdések, de nem annyira nekünk kell ezt föltennünk a magunk számára megválaszolandó kérdésként. A távolságban ugyanis erre nagyon nehezen születne valamilyen válasz.

A kérdésre figyeljünk oda. A kérdést sokkal inkább Jézus teszi föl nekünk. Irgalmával szembesülve, az ismétlődő kérdések mellett is közelebb fogunk kerülni Hozzá. Közelebb ahhoz a Szeretethez, mely nehezen tudja áttörni szívünket, hogy maradandó lehessen.