Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csend a Szeretetben /2

A másikra figyelésünkben, odafigyelésünkben, figyelmességünkben, több csendre volna szükségünk. Ezt a csendet nagyon hamar szavakba fojtjuk. Képtelenek vagyunk elfogadni egymást is szavak nélkül. Mintha kapcsolattartásunk alapja lenne. Nem is gondoljuk, hogy sokszor éppen a kapcsolatunk rovására megy.

Az elcsendesedés, hangulatlanságot, rosszullétet, bizonytalanságot, idéz. Nincsen benne pörgés, aktivitás, semmilyen tevékeny cselekedet, dolgaink, vágyaink, gondolataink megbeszélése, vagy kibeszélése nélkül.

Nem is tudunk mit kezdeni a csenddel, ha több időt venne igénybe, mint amennyit mi rászánunk. Pedig az imádságainknak, az egyre teljesebb kapcsolatunknak, odaadásunknak időtlen alapja kell, hogy legyen.